Kedves
Naplóm! Mayer Dorottya vagyok, 16 éves…ajj, most komolyan előröl kellene
kezdenem a mesélést?Írjam le az unalmasabbnál unalmasabb dolgokat magamról? Nem
hinném,hogy a harmadik sornál bárki is tovább olvasná,ha megtalálná. (Ez jó
taktika lehet, ha nem akarjuk,hogy anyánk beleolvasson a naplónkba!)
Tehát,
Mayer Dorottya vagyok, más néven Tia vagy Dorka. A tizenhatot töltöttem
júniusban,pontosabban huszonhatodikán. Amiről felismerhetsz: barna hajam
van,barna szemem, átlagos testalkatom. Egész biztos meg fogsz ismerni a hatszáz
ugyanolyan lány között,maximálisan átlagos vagyok. Idén leszek, illetve vagyok,
-ugyanis hajnali kettő van- harmadikos a Toldy István Gimnáziumban. Ha már
ennyire bemutatkozósra vettük a figurát, akkor bemutatom a családomat:
nálunk a
szokatlan dolgok is szokványosak.
Most
biztos azt gondoljátok, hogy ezt csak úgy mondom. Gondoljátok végig, melyik
család menne el szórakozásképpen hétvégén össznépi párnacsatázásra?
Viccet
félretéve ( hogy lehet egy poént félretenni?) a családom elég nagy.. és lármás.
Apa:sebész,
aki most épp rendelő igazgató.
Anya:
tanár,aki most épp tanár. Másodikos kis lurkókat okítja.
Fanni:
húsz éves, nagyon-nagyon vörös a haja és..igazából nem tudom,mit is tanul.
Zsófi:tizenhét,
iskolatársam és a reggeleimet ő színesíti meg.
Bálint:kilenc
éves és egy ördög.
Elvis:
na, ő nem a nyolcvanhatodik testvérem, akinek már csak a király neve jutott,
hanem ő a családunk hetedik tagja, a golden retrieverünk.
Szóval,
most bemutattam a ház népét. Apropó, a házunk egy csendesebb részen
van,Budapesttől félórányira.
1.nap:
Voltaképpen
a mai napban semmi különleges nem volt, de azért egy órát szánok rá, és leírom a
főbb eseményeket. A huszonkilenc fős osztályunkba érkezett egy új lány, akit
Fior-ral (Fioretta) a szárnyaink alá vettünk. Tüstént megsajnálom azokat, akik
egy összeszokott közösségbe érkeznek, hiszen elsőben én is félévkor kerültem az
iskolába.
Letíciának
(igen, körülbelül a harmadik szünetben megszólalt) végigmutogattuk az iskolát,
a pincétől egészen a csarnokig. Az új szerzetet a többiek is hamar befogadták,
pedig nem vagyunk mi azok az adoptáló típusok. Ezzel az osztállyal az a nagy
szerencse, hogy semmiféle klikkesedés nincs. Az osztályból a kezdetek óta a
legjobb barátnőm Fior, a legjobb barátaim Asai és Baki. Az utolsó két név úgy
érzem, magyarázatot követel. Kezdjük az egyszerűbbel:Asai Genya, a japán
osztálytársunk. Nem hiszem, hogy ragozni kéne, miért a vezetéknevén szólítjuk. Utána
Bakai Barnabás. Azt hihetnénk a vezetékneve miatt a becenév, azonban nem. Baki
kiskorában kaszkadőrnek készült, össze sem tudnám szerintem számolni,hány olyan
tagja maradt, amely nem tört el vagy nem kellett műteni. Természetesen a
többieket is ugyanúgy imádom, viszont ha már megkülönböztetésképpen a barátok
szó elé rakjuk a „legjobbat”, akkor nekem ők azok.
Az
osztályfőnök opcióknál az osztálynak inkább csendben meglapulhatott
volna,valamint várhatta volna a további lehetőségeket. Bemutatnám nektek Dr.Thinschmidt
Máriát, a 10./C osztályfőnökét,aki matematikával és informatikával szórakoztat
minket minden nap. Szerencsére nincs több „tikával” végződő tantárgy. Alapjába
véve nem lenne vele olyan nagy gond, ha az informatika tankönyvben nem az
Excel-táblázatban kéne másodfokú függvényeket számolni, és matekon nem a könyv
szerkesztési problémáit kellene lapra vetni. Úgyhogy kedves szülők, így
várjátok el tőlünk,hogy normálisak legyünk!
Fiorral
egyébként az egész nyarat együtt töltöttük a Balatonon. Apáék minden évben
ugyanazt a nyaralót bérlik Lellén,ahová csapatostul szoktunk lejárni. Idén be
volt osztva,hogy az első két hétben a család van lent. Ehhez mindig jó pofát
vágunk, hiszen valamit valamiért elven alapszik a független nyaralásunk.
Egyébként idén sem öltünk meg senkit, csak nekem sikerült méhecskébe lépnem.
Azonfelül írni fogok a balatonlellei Lidl-nek egy panaszlevelet, hogy nem volt
poénos egy félig felolvadt fagyasztott málnát tartani a lábamra ,mondjuk egy zacskó
jég helyett. Nem érdekes.
Aztán
a família vakációja után Zsófi és a barátja, Erik voltak lent lamúrozni.
Igaz,ez nem a Szajna partja volt. Utánuk következett Fanni és a barátja, Gábor.
Amíg ők voltak lent, felvetettem anyáéknak, hogy mi lenne, ha jövőre
kő-papír-ollóval döntenénk arról,milyen sorrendben megyünk le. Így hát, Fiornak
és nekem maradt július legvége, ugyanakkor augusztus közepéig a két szerelmes
párral és Fiorral élveztük a nyaraló minden percét. Ezalatt Asai és Baki is
lejött hozzánk egy-két napra,viszont nekik is zsúfolt nyaruk volt. Asai Rómában
tett egyhetes látogatást,amiről csak annyi hozzáfűznivalója volt,hogy látta a
százhatod unokatestvérét fotózni az egyik fát. Baki a görögöket riogatta a
szaltóival Krétán.
-Senki
nem talált rád a nyár alatt?- pattant fel a padomra Ábel, megvillantva
reklámmosolyát. Ábel az a fajta fiú, aki tudja,hogy jól néz ki, és neki olyan
lány kell, aki nála is jobban néz ki. Narcisztikus lányok figyelmét kérném.
-Na,
húzz innen!- állt fel mögülem Baki, és egy mozdulattal lelökte az asztalról.
Nagy lármát csapva zuhant a lábamra, ezért Ráday Géza tanár úr egy pillanatra
emelte fel a fejét a naplóból. Megbizonyosodott róla, hogy mindenki épségben
van,aztán tovább jegyzetelte..a valamit. Ráday a magyar tanár,irodalom órákon
általában énekel ( a históriák szerint operaénekes akart lenni), nyelvtanon meg
a naplóból annotál hevesen. Hozzászoktunk,mindent otthon dolgozunk ki,sokkal
jobb így, hogy minden nap van egy kötetlen óránk.
A
mi termünk hivatalosan a biológia terem,ahol mindenféle szag terjeng
reggelente. Ezt szeretnénk a büdös vegyszereknek betudni, ellenben inkább a
kitömött állatoknak és az oldatokban úszkáló békáknak köszönhető. Most
egyszerre ismertetni fogom az osztálytársaim nevét és az osztály elrendezését.
Az
osztályunk téglalap alakú, az ajtók két méter magasak,fából készültek. A falak
világoskékre vannak festve (tavaly az osztálypénzbe és a hétvégénkbe került).
Az ajtón belépve, jobbra van a számítógép, amihez csatlakozik a plafon tetejére
szögelt kivetítő is. Középen van elhelyezve a tanári asztal is, kombinálva a
sivárságát egy irodai, gurulós székkel. A padok egészen az osztály legvégéig
húzódnak el, ahol az iskolai szekrényeink állnak. Fiorral egyet ketten
használunk, miénk a 22.-es. Egy padsorban öten ülünk, és hat padsor van. Balról
jobbra haladva ismertetem az ülésrendet:
Ákos,Erik,Heki,Ábel,Leó
Tia(én),Fior,Olívia,Szofi,Lara,
Baki,Asai,Bendi,Letícia,Gergő
Joel,Lukrécia,Maja,Miklós,Roland
Szebi,Ádám,Dávid,Karina,Eszter
Gréta,Fanni,Janka,Máté,Gergő
Azaz tizenhét fiú és tizenhárom lány. A
mindennapjaink egyébként elég eseménydúsan telnek. Letícia például megijedt
attól,hogy Baki a padokon átugrálva járkál a teremben, hogy Roland tizenhat
évesen miért eszik sárgarépát óra közben, hogy Fior miért csapkod zabosan
hátra,amikor Asai bökdösi,hogy Joel és Lukrécia miért nem tud elszakadni egymás
csőrétől,vagy éppen,hogy én miért kamerázom röhögve szünetben (néha órán is) a többiek húzásait.
-Jó
napot kívánok!- csörtetett be a terembe Fábián Aranka,kémia tanár. A tanárnőről
annyit tudok elmondani,hogy egy őrült. Komolyan, nem is kell megmagyaráznom.
-Jó
napot kívánunk Tanárnő!- kántáltuk egyszerre. Egyedül Letícia szája nem
mozgott.
-Ákos,kérlek
ossz lapokat! Látom, üdvözölhetünk magunk között egy új diákot.- forgatta a
fejét a tanárnő,aztán megállapodott a tekintete Ákoson, aki még mindig csak ült
és Erikkel vihogott valamin.
–Kolcsár, mit mondtam neked?-szórt szikrát a
szeme,Ákos meg felpattant, kikapta a kezéből,aztán maga elé motyogva osztogatni
kezdett.
Éreztem,hogy
valami megböki a vállamat. Összevont szemöldökkel fordultam hátra. Letícia
zavartan nézett rám,Baki fél szemmel minket figyelt, de közben Fior hülyeségén
nevetett.
-Dolit
írunk?-kérdezte,mire én hangosan felnevettem,az osztályban meg síri csend lett.
Mindenki engem nézett. Továbbra is legyintve nevettem, és magamban sajnálatomat
fejeztem ki,hogy nem világosítottuk fel az ideális pedagógusainkról.
Felfirkantottam
a lapra a nevem, velem egy időben a tanárnő is felírta a táblára az A és B
csoport kérdését.:Írj példát a Redoxireakcióra!
Összesen
ennyi állt rajta. Bármennyire is próbáltam,soha nem sikerült megértenem,hogy a
tanárnő miért írja fel,hogy A és B feladat,mikor ugyanazt a kérdést teszi fel
mind a két csoport számára. Éljen az ésszerűség!
Fiorral
az a taktikánk,hogy megpróbálunk összedolgozni,viszont ha sehogy sem megy,próbáljuk
rávenni a mögöttünk hárommal ülő Szebit,hogy segítsen. Van,hogy ehhez a
telefonját kell rezegtetnünk,esetleg dobálni papírgalacsinnal vagy, ha az
nincs, megszáradt kenyérhéjjal. Általában a stratégiánk az,hogy hátulról előre
megy a puska,viszont most én kaptam meg üzenetben elsőnek a segítséget,ezért
körüzenetben továbbítottam mindenkinek. Sok szeretettel!
Az
első két óra után következett a három osztályfőnökink. Lehet, hogy vannak
emberek,akiknek ez a „beszélgetős-óra”. Üzenném nekik,hogy használják ki! Thinschmidt
tanárnő hatalmas termosszal érkezik,ami kávéval van töltve. És csodálkoznak az
emberek,hogy hiperaktív, amikor egy nap megiszik két liter kávét? Maga után
hozatja egy felsőbb évessel a laptopját, ami legalább hat zsinórral van
körbetekerve. Már mindannyian előkészítettük a jegyzetfüzetet,várjuk,hogy
kezdődjön az eszméletlen tempójú diktálás. Felcsapja a számítógép tetejét,mi
meg visszafojtott nevetéssel várjuk,hogy idén hány órát kell túlélnünk vele.
-Nos.
Szóljatok,ha készen álltok!- nyújtogatja a nyakát,miközben a szemüvege az orra
hegyéig lecsúszik.
-Szerintem
startolhatunk!- kiáltja mögöttem Baki, és mindannyian felvihogunk.
Az
órarend idén sem túl kedvező, de legalább nincs duplakémia, ellenben van egy
duplamatek és duplafizikánk. Egyébként nyavalyogni valónk nincsen,hiszen csak
három órát szakítják szét az osztályunkat. Németen Bakival egyedül mi vagyunk
az osztályból, a többiek mind b-sekkel vannak angolon.
-Komolyan
egy nap lesz fizika,duplamatek és info?- csattant fel Ábel,én meg
elképzeltem,ahogy három órán át hallgathatjuk a tanárnő lamentálását.
-Csütörtök:
ének,angol,biológia…- regélte tovább a tanárnő szemrebbenés nélkül,mi meg
egyszerre hördültünk fel, hogy lemaradtunk.
Miután
befejeztük az órarend diktálását, kezdődhetett az elbeszélgetés arról, mit
lehet és mit nem. Tényleg erről beszélgetünk, pedig semmi rosszat nem
csináltunk.
-Örülnék,
ha a 10./C ebben az évben nem törné be az alumínium szekrényt Baki fejével!-
hívja fel az első dologra a figyelmünket. Oké, talán van egy kis oka annak,
hogy eltiltottak minket az iskolai programokról év végén,és az osztály a
vidámparkba mehetett osztálykirándulni.
Azon
a napon az osztályban legalább minden ember kettő beírást kapott. Az egész úgy
kezdődött, hogy Baki újabb attrakcióval szórakoztatott minket a hajnali órákban,
mivel aznap nulladikunk volt. Az egész iskola olyan volt, mint egy
kísértetjárta kastély, sehol senki nem volt. Az első baleset, ami abban az
órában megtörtént,az volt, hogy Fior elaludt a könyökére támaszkodva,aztán
kicsúszott a feje alól a keze,és lefejelte a padot. Pontosabban leorrolta,
hiszen az orra tört be.
Miután
Ulrich György tanár úr nem jött órára, feltaláltuk magunkat. A legtöbben
reggelizni kezdtek,én Fior orrára nyomtam a jeges teámat,Leó megpróbált
kimászni az ablakon,Ábel meg a Facebook-ján válaszolgatott a tanári
számítógépet hívva segítségül. Baki a gurulós széken próbált fejen állni,és
miután hatalmasat zakózott, kijelentette,hogy neki „kőbő’” van a feje, át tud
hatolni mindenen. Mindezt azon következtetés alapján,hogy nem törte be,amikor a
laminált padlóhoz vágta.
Ezek
után a fiúknak remek ötlet pattant ki a fejükből. A padokat oldalra húzva a
tanári asztaltól indulva, Bakit keresztüldobják az alumínium szekrényen. Fior
sírva röhögött az elméleten, viszont az arca minden pillanatban megrándult,
mikor belenyilallt a fájdalom a törött orra miatt. Én az egyik padra állva
vettem az eseményeket, velem szemben meg Asai vett engem és az eseményeket. A
fiúk négyen felkapták Bakit, aki hason feküdt és egy „Egy,két, há’ hórukk!”
felkiáltással rohanni kezdtek a terem végébe. Bakit fél méterrel a zárt
szekrény előtt meglökték, ő meg hatalmas zajjal csapódott neki. Ernyedten
csúszott le a szekrény közepétől a padlóig. Belőlem tört ki elsőnek a röhögés,
ide-oda tántorogtam a nevetéstől. Nem figyeltem, és egy óvatlan pillanatban az
asztal szélére léptem, és egy másodperc alatt lecsúsztam róla,és a hátamra
zuhantam. Ketten feküdtünk a földön félájultan, de a többiek csak görnyedten
vihogva mutogattak ránk. Így történt, hogy Baki,Fior és én is a kórház
röntgenén kötöttünk ki már reggel nyolc óra hét perckor.
-Továbbá
örülnék,ha idén nem riogatnátok Magócsi tanárnőt,hogy a formalinban tárolt szöcskéket
áttennétek a békához. A tanárnő valóban megijedt. – rázta a fejét Thinschmidt,
amolyan „neheztelek rátok” pillantással.
A
fiúk jópofa dolognak tartották,hogy csipesszel kiszedegetik a szöcskéket, és
átrakják a löttybe úszkáló béka mellé, olyan indokkal,miszerint majd megeszi
őket. Mi és a biológia.
-Az
iskola házirendje újításokat tett a cigarettázás rendjéről is! Örülnék,ha ezt
átolvasnátok!- vetett szúró pillantást az osztály füstölőgépeire. Akik meg a
pad alatt röhögve összepacsiztak. Az osztályból Ábel, Leó,Lara, Gergő és Roland
pöfékelnek. Valahogy mindig sikerül kijátszaniuk a szabályokat,amelyek a
cigizésre vonatkoznak.
Mi
lehet, hogy pancserek vagyunk,mert nem szívjuk egymás után a bagókat. Viszont
én úgy gondolom,hogy az ember eleve is sokszor beteg,minek roncsolni még ezzel
is magunkat?
Joel
ezek után veszekedni kezdett Thinschmidt-tel,hogy a szabályzat nem tér ki a
szerelemre. Ezek után a tanárnő rávágta,hogy azért, mert még egy csimpánz is
feltudná fogni,hogy nem csókolgathatja a barátnőjét óra alatt. Erre Joel
kikérte magának,hogy a tanárnő egy állathoz hasonlítja,a tanárnő meg
kijelentette,hogy az állatok azok,akikre ahol éppen rájön, ott élnek nemi életet.
Én nyitott szemmel aludtam,és hagytam,hogy Fior a derekamat átölelve rajtam
aludjon. A csengő hangja a felszabadulásunkat jelezte.
A
többiek,mintha a halál karmából menekülnének ( kis igazság van benne),úgy
rohantak ki az ajtón. Fiorral összekarolva andalogtunk lefelé a lépcsőn,mikor
észrevettem,hogy valaki bámul. Összeráncolt szemöldökkel fordultam a fiú felé.
Új, ezt ránézésre tudtam. Vagy száznyolcvanöt centi, hófehér, rövid ujjú pólója
alól kilátszódtak a bicepszei,szőkésbarna haja hátra volt simítva és zöldeskék
szemeivel engem vizslatott továbbra is.
-Kit
nézünk?- perdült meg a tengelye körül Fior,miközben minden irányból kerülgettek
minket a diákok,mivel úgy döntöttem,hogy a lépcső tetején fogják a lábaim
felmondani a szolgálatot.
-Ő
ki?- mutattam a srácra fürkésző pillantásokkal. Fior végre befejezte a
forgolódást, és az említett fiúra nézett, akihez odament a végzős osztályból
Amanda,(Zsófi osztálytársa) és mesterkélt vigyorral a fején visszaterelte az
osztályba.
-Végzős,
asszem’ Zsófi osztálytársa. – turkált a táskájában,aztán egy original csomagos
rágót húzott ki a legmélyéről,aztán felbontva, a szájába dobott kettőt.
Dobok
egy SMS-t anyának,hogy Fiorral és Bakival leszek. Lesütött szemmel vigyorgok,
mert válasznak egy mosolygós smiley érkezett. Fiorral ledobjuk náluk a
cuccunkat,aztán megyünk is Bakihoz a Városligetbe. Egyébként Fior a Rózsadombon
lakik, és a mamája minden nap eljön érte.
Kiélvezzük
a nyár utolsó napjait, mert a tizedik nem lesz ám olyan könnyű,mint amilyennek
tűnt júliusban. Bakival karöltve sétálgatok, és röhögve magyarázok Fiornak, aki
rollerral akart jönni mindenképp,hogy ne menjen neki az embereknek. Odalépek az
egyik árushoz, aki vattacukrot árul, és azonnal veszek egy áfonyásat. Az árus
hátrébb lépett eggyel,mivel mögém látott,hogy Fior nagy sebességgel közeledik
felénk, és sikerült magát úgy megállítania,hogy belefejelt a frissen vásárolt
édességembe. Baki eközben nevetve fotózott minket. S miután Fiort megetettük
rendesen vattacukorral, újra a rollerező gyerekek közé vetette magát. A különbség
csupán annyi, hogy ő a tizenhetet tölti decemberben, a gyerekek meg maximum a
hetet.
Tovább
sétálgatva találtunk egy nagyjából árnyékban lévő padot,(elég nem, ha a lábai
az árnyékban vannak, legalább a lábunk nem pirul meg) és azonnal lecsaptunk rá.
Baki a szénsavas ásványvizével locsolta a hőségben a fejét, ami ebben a
kánikulában öt perc alatt felforrt, én meg szórakozásképpen a nyelvemet
mutogattam neki, ami „bekékült” az áfonyás vattacukortól. Miután már meg
akartunk halni a melegben, és Fior sehol nem volt, felpattantunk és a
keresésére indultunk. Én addig kiraktam Snapchat-re egy képet, azzal a
felirattal,hogy: „Elveszett a Városligetben. Nem harap!” és hozzá Fior-ról egy
fénykép. Mire megtaláltuk, Baki elátkozta mindennek a barátnőnket, én meg vagy
öt üzenetet kaptam, hogy szívesen megtalálnák ezt a lányt..bah. A gördeszka pályán
én szúrtam ki elsőre azt a nagy vörös hajzuhatagot, illetve ő volt az egyetlen,
aki rollerral felmerészkedett a deszkások pályájára. Ordibálva integettünk
neki, ideje lenne indulni, de ő csak kiabált, hogy még maradjunk. Szóval,nem
tehettünk mást, Bakival letelepedtünk a deszkapálya szélére, és elhatároztuk,
hogy odasülünk.
Amikor
Emma (Fior anyukája) értünk jött, Baki és én alig álltunk a lábunkon, Fior meg
még mindig vigyorogva nézelődött az ablakon. Két órát ücsörögtünk a perzselő
napon, és egy idő után már Bakival egymáson fetrengtünk, mert beállt a hátunk a
merev trónolástól.
Hazaérve
a fejemet fogva álltam meg az ajtóban. A látvány,ami fogadott nem mindennapi.
Elvis -aki alapjáraton kinti kutya- bent rohangált a kályha körül egy sárga
papírral, gyanítom csekk volt. Utána anya rohant, sipítva közben nekem, hogy
kapjam el azt a dögöt, utána Bálint, aki csak röhögött az egészen, de közben
úgy tett, mintha segítene. Nevetve magamhoz hívtam a kutyámat, és visszajuttattam
a becses tulajdonosnak a kissé nyálas, foglenyomatokkal tarkított számlát.
A
lépcsőn feltrappolva suhantam be a szobámba, és az ágyamon mosolyogva
elterültem, és tudomásul vettem, hogy tizedikes lettem. Miközben este a fogamat
mostam, próbáltam minél tovább ébren maradni, hogy kifaggathassam Zsófit az új
osztálytársukról, de tizenegy óránál tovább nem bírtam, és leragadt a szemem.