1.bejegyzés

Kedves Naplóm! Mayer Dorottya vagyok, 16 éves…ajj, most komolyan előröl kellene kezdenem a mesélést?Írjam le az unalmasabbnál unalmasabb dolgokat magamról? Nem hinném,hogy a harmadik sornál bárki is tovább olvasná,ha megtalálná. (Ez jó taktika lehet, ha nem akarjuk,hogy anyánk beleolvasson a naplónkba!)

Tehát, Mayer Dorottya vagyok, más néven Tia vagy Dorka. A tizenhatot töltöttem júniusban,pontosabban huszonhatodikán. Amiről felismerhetsz: barna hajam van,barna szemem, átlagos testalkatom. Egész biztos meg fogsz ismerni a hatszáz ugyanolyan lány között,maximálisan átlagos vagyok. Idén leszek, illetve vagyok, -ugyanis hajnali kettő van- harmadikos a Toldy István Gimnáziumban. Ha már ennyire bemutatkozósra vettük a figurát, akkor bemutatom a családomat:

nálunk a szokatlan dolgok is szokványosak.

Most biztos azt gondoljátok, hogy ezt csak úgy mondom. Gondoljátok végig, melyik család menne el szórakozásképpen hétvégén össznépi párnacsatázásra?

Viccet félretéve ( hogy lehet egy poént félretenni?) a családom elég nagy.. és lármás.

Apa:sebész, aki most épp rendelő igazgató.

Anya: tanár,aki most épp tanár. Másodikos kis lurkókat okítja.

Fanni: húsz éves, nagyon-nagyon vörös a haja és..igazából nem tudom,mit is tanul.

Zsófi:tizenhét, iskolatársam és a reggeleimet ő színesíti meg.

Bálint:kilenc éves és egy ördög.

Elvis: na, ő nem a nyolcvanhatodik testvérem, akinek már csak a király neve jutott, hanem ő a családunk hetedik tagja, a golden retrieverünk.

Szóval, most bemutattam a ház népét. Apropó, a házunk egy csendesebb részen van,Budapesttől félórányira.

1.nap:

Voltaképpen a mai napban semmi különleges nem volt, de azért egy órát szánok rá, és leírom a főbb eseményeket. A huszonkilenc fős osztályunkba érkezett egy új lány, akit Fior-ral (Fioretta) a szárnyaink alá vettünk. Tüstént megsajnálom azokat, akik egy összeszokott közösségbe érkeznek, hiszen elsőben én is félévkor kerültem az iskolába.

Letíciának (igen, körülbelül a harmadik szünetben megszólalt) végigmutogattuk az iskolát, a pincétől egészen a csarnokig. Az új szerzetet a többiek is hamar befogadták, pedig nem vagyunk mi azok az adoptáló típusok. Ezzel az osztállyal az a nagy szerencse, hogy semmiféle klikkesedés nincs. Az osztályból a kezdetek óta a legjobb barátnőm Fior, a legjobb barátaim Asai és Baki. Az utolsó két név úgy érzem, magyarázatot követel. Kezdjük az egyszerűbbel:Asai Genya, a japán osztálytársunk. Nem hiszem, hogy ragozni kéne, miért a vezetéknevén szólítjuk. Utána Bakai Barnabás. Azt hihetnénk a vezetékneve miatt a becenév, azonban nem. Baki kiskorában kaszkadőrnek készült, össze sem tudnám szerintem számolni,hány olyan tagja maradt, amely nem tört el vagy nem kellett műteni. Természetesen a többieket is ugyanúgy imádom, viszont ha már megkülönböztetésképpen a barátok szó elé rakjuk a „legjobbat”, akkor nekem ők azok.

Az osztályfőnök opcióknál az osztálynak inkább csendben meglapulhatott volna,valamint várhatta volna a további lehetőségeket. Bemutatnám nektek Dr.Thinschmidt Máriát, a 10./C osztályfőnökét,aki matematikával és informatikával szórakoztat minket minden nap. Szerencsére nincs több „tikával” végződő tantárgy. Alapjába véve nem lenne vele olyan nagy gond, ha az informatika tankönyvben nem az Excel-táblázatban kéne másodfokú függvényeket számolni, és matekon nem a könyv szerkesztési problémáit kellene lapra vetni. Úgyhogy kedves szülők, így várjátok el tőlünk,hogy normálisak legyünk!

Fiorral egyébként az egész nyarat együtt töltöttük a Balatonon. Apáék minden évben ugyanazt a nyaralót bérlik Lellén,ahová csapatostul szoktunk lejárni. Idén be volt osztva,hogy az első két hétben a család van lent. Ehhez mindig jó pofát vágunk, hiszen valamit valamiért elven alapszik a független nyaralásunk. Egyébként idén sem öltünk meg senkit, csak nekem sikerült méhecskébe lépnem. Azonfelül írni fogok a balatonlellei Lidl-nek egy panaszlevelet, hogy nem volt poénos egy félig felolvadt fagyasztott málnát tartani a lábamra ,mondjuk egy zacskó jég helyett. Nem érdekes.

Aztán a família vakációja után Zsófi és a barátja, Erik voltak lent lamúrozni. Igaz,ez nem a Szajna partja volt. Utánuk következett Fanni és a barátja, Gábor. Amíg ők voltak lent, felvetettem anyáéknak, hogy mi lenne, ha jövőre kő-papír-ollóval döntenénk arról,milyen sorrendben megyünk le. Így hát, Fiornak és nekem maradt július legvége, ugyanakkor augusztus közepéig a két szerelmes párral és Fiorral élveztük a nyaraló minden percét. Ezalatt Asai és Baki is lejött hozzánk egy-két napra,viszont nekik is zsúfolt nyaruk volt. Asai Rómában tett egyhetes látogatást,amiről csak annyi hozzáfűznivalója volt,hogy látta a százhatod unokatestvérét fotózni az egyik fát. Baki a görögöket riogatta a szaltóival Krétán.

-Senki nem talált rád a nyár alatt?- pattant fel a padomra Ábel, megvillantva reklámmosolyát. Ábel az a fajta fiú, aki tudja,hogy jól néz ki, és neki olyan lány kell, aki nála is jobban néz ki. Narcisztikus lányok figyelmét kérném.

-Na, húzz innen!- állt fel mögülem Baki, és egy mozdulattal lelökte az asztalról. Nagy lármát csapva zuhant a lábamra, ezért Ráday Géza tanár úr egy pillanatra emelte fel a fejét a naplóból. Megbizonyosodott róla, hogy mindenki épségben van,aztán tovább jegyzetelte..a valamit. Ráday a magyar tanár,irodalom órákon általában énekel ( a históriák szerint operaénekes akart lenni), nyelvtanon meg a naplóból annotál hevesen. Hozzászoktunk,mindent otthon dolgozunk ki,sokkal jobb így, hogy minden nap van egy kötetlen óránk.

A mi termünk hivatalosan a biológia terem,ahol mindenféle szag terjeng reggelente. Ezt szeretnénk a büdös vegyszereknek betudni, ellenben inkább a kitömött állatoknak és az oldatokban úszkáló békáknak köszönhető. Most egyszerre ismertetni fogom az osztálytársaim nevét és az osztály elrendezését.

Az osztályunk téglalap alakú, az ajtók két méter magasak,fából készültek. A falak világoskékre vannak festve (tavaly az osztálypénzbe és a hétvégénkbe került). Az ajtón belépve, jobbra van a számítógép, amihez csatlakozik a plafon tetejére szögelt kivetítő is. Középen van elhelyezve a tanári asztal is, kombinálva a sivárságát egy irodai, gurulós székkel. A padok egészen az osztály legvégéig húzódnak el, ahol az iskolai szekrényeink állnak. Fiorral egyet ketten használunk, miénk a 22.-es. Egy padsorban öten ülünk, és hat padsor van. Balról jobbra haladva ismertetem az ülésrendet:

Ákos,Erik,Heki,Ábel,Leó

Tia(én),Fior,Olívia,Szofi,Lara,

Baki,Asai,Bendi,Letícia,Gergő

Joel,Lukrécia,Maja,Miklós,Roland

Szebi,Ádám,Dávid,Karina,Eszter

Gréta,Fanni,Janka,Máté,Gergő

 Azaz tizenhét fiú és tizenhárom lány. A mindennapjaink egyébként elég eseménydúsan telnek. Letícia például megijedt attól,hogy Baki a padokon átugrálva járkál a teremben, hogy Roland tizenhat évesen miért eszik sárgarépát óra közben, hogy Fior miért csapkod zabosan hátra,amikor Asai bökdösi,hogy Joel és Lukrécia miért nem tud elszakadni egymás csőrétől,vagy éppen,hogy én miért kamerázom röhögve  szünetben (néha órán is) a többiek húzásait.

-Jó napot kívánok!- csörtetett be a terembe Fábián Aranka,kémia tanár. A tanárnőről annyit tudok elmondani,hogy egy őrült. Komolyan, nem is kell megmagyaráznom.

-Jó napot kívánunk Tanárnő!- kántáltuk egyszerre. Egyedül Letícia szája nem mozgott.

-Ákos,kérlek ossz lapokat! Látom, üdvözölhetünk magunk között egy új diákot.- forgatta a fejét a tanárnő,aztán megállapodott a tekintete Ákoson, aki még mindig csak ült és Erikkel vihogott valamin. 

–Kolcsár, mit mondtam neked?-szórt szikrát a szeme,Ákos meg felpattant, kikapta a kezéből,aztán maga elé motyogva osztogatni kezdett.

Éreztem,hogy valami megböki a vállamat. Összevont szemöldökkel fordultam hátra. Letícia zavartan nézett rám,Baki fél szemmel minket figyelt, de közben Fior hülyeségén nevetett.

-Dolit írunk?-kérdezte,mire én hangosan felnevettem,az osztályban meg síri csend lett. Mindenki engem nézett. Továbbra is legyintve nevettem, és magamban sajnálatomat fejeztem ki,hogy nem világosítottuk fel az ideális pedagógusainkról.

Felfirkantottam a lapra a nevem, velem egy időben a tanárnő is felírta a táblára az A és B csoport kérdését.:Írj példát a Redoxireakcióra!

Összesen ennyi állt rajta. Bármennyire is próbáltam,soha nem sikerült megértenem,hogy a tanárnő miért írja fel,hogy A és B feladat,mikor ugyanazt a kérdést teszi fel mind a két csoport számára. Éljen az ésszerűség!

Fiorral az a taktikánk,hogy megpróbálunk összedolgozni,viszont ha sehogy sem megy,próbáljuk rávenni a mögöttünk hárommal ülő Szebit,hogy segítsen. Van,hogy ehhez a telefonját kell rezegtetnünk,esetleg dobálni papírgalacsinnal vagy, ha az nincs, megszáradt kenyérhéjjal. Általában a stratégiánk az,hogy hátulról előre megy a puska,viszont most én kaptam meg üzenetben elsőnek a segítséget,ezért körüzenetben továbbítottam mindenkinek. Sok szeretettel!

Az első két óra után következett a három osztályfőnökink. Lehet, hogy vannak emberek,akiknek ez a „beszélgetős-óra”. Üzenném nekik,hogy használják ki! Thinschmidt tanárnő hatalmas termosszal érkezik,ami kávéval van töltve. És csodálkoznak az emberek,hogy hiperaktív, amikor egy nap megiszik két liter kávét? Maga után hozatja egy felsőbb évessel a laptopját, ami legalább hat zsinórral van körbetekerve. Már mindannyian előkészítettük a jegyzetfüzetet,várjuk,hogy kezdődjön az eszméletlen tempójú diktálás. Felcsapja a számítógép tetejét,mi meg visszafojtott nevetéssel várjuk,hogy idén hány órát kell túlélnünk vele.

-Nos. Szóljatok,ha készen álltok!- nyújtogatja a nyakát,miközben a szemüvege az orra hegyéig lecsúszik.

-Szerintem startolhatunk!- kiáltja mögöttem Baki, és mindannyian felvihogunk.

Az órarend idén sem túl kedvező, de legalább nincs duplakémia, ellenben van egy duplamatek és duplafizikánk. Egyébként nyavalyogni valónk nincsen,hiszen csak három órát szakítják szét az osztályunkat. Németen Bakival egyedül mi vagyunk az osztályból, a többiek mind b-sekkel vannak angolon.

-Komolyan egy nap lesz fizika,duplamatek és info?- csattant fel Ábel,én meg elképzeltem,ahogy három órán át hallgathatjuk a tanárnő lamentálását.

-Csütörtök: ének,angol,biológia…- regélte tovább a tanárnő szemrebbenés nélkül,mi meg egyszerre hördültünk fel, hogy lemaradtunk.

Miután befejeztük az órarend diktálását, kezdődhetett az elbeszélgetés arról, mit lehet és mit nem. Tényleg erről beszélgetünk, pedig semmi rosszat nem csináltunk.

-Örülnék, ha a 10./C ebben az évben nem törné be az alumínium szekrényt Baki fejével!- hívja fel az első dologra a figyelmünket. Oké, talán van egy kis oka annak, hogy eltiltottak minket az iskolai programokról év végén,és az osztály a vidámparkba mehetett osztálykirándulni.

Azon a napon az osztályban legalább minden ember kettő beírást kapott. Az egész úgy kezdődött, hogy Baki újabb attrakcióval szórakoztatott minket a hajnali órákban, mivel aznap nulladikunk volt. Az egész iskola olyan volt, mint egy kísértetjárta kastély, sehol senki nem volt. Az első baleset, ami abban az órában megtörtént,az volt, hogy Fior elaludt a könyökére támaszkodva,aztán kicsúszott a feje alól a keze,és lefejelte a padot. Pontosabban leorrolta, hiszen az orra tört be.

Miután Ulrich György tanár úr nem jött órára, feltaláltuk magunkat. A legtöbben reggelizni kezdtek,én Fior orrára nyomtam a jeges teámat,Leó megpróbált kimászni az ablakon,Ábel meg a Facebook-ján válaszolgatott a tanári számítógépet hívva segítségül. Baki a gurulós széken próbált fejen állni,és miután hatalmasat zakózott, kijelentette,hogy neki „kőbő’” van a feje, át tud hatolni mindenen. Mindezt azon következtetés alapján,hogy nem törte be,amikor a laminált padlóhoz vágta.

Ezek után a fiúknak remek ötlet pattant ki a fejükből. A padokat oldalra húzva a tanári asztaltól indulva, Bakit keresztüldobják az alumínium szekrényen. Fior sírva röhögött az elméleten, viszont az arca minden pillanatban megrándult, mikor belenyilallt a fájdalom a törött orra miatt. Én az egyik padra állva vettem az eseményeket, velem szemben meg Asai vett engem és az eseményeket. A fiúk négyen felkapták Bakit, aki hason feküdt és egy „Egy,két, há’ hórukk!” felkiáltással rohanni kezdtek a terem végébe. Bakit fél méterrel a zárt szekrény előtt meglökték, ő meg hatalmas zajjal csapódott neki. Ernyedten csúszott le a szekrény közepétől a padlóig. Belőlem tört ki elsőnek a röhögés, ide-oda tántorogtam a nevetéstől. Nem figyeltem, és egy óvatlan pillanatban az asztal szélére léptem, és egy másodperc alatt lecsúsztam róla,és a hátamra zuhantam. Ketten feküdtünk a földön félájultan, de a többiek csak görnyedten vihogva mutogattak ránk. Így történt, hogy Baki,Fior és én is a kórház röntgenén kötöttünk ki már reggel nyolc óra hét perckor.

-Továbbá örülnék,ha idén nem riogatnátok Magócsi tanárnőt,hogy a formalinban tárolt szöcskéket áttennétek a békához. A tanárnő valóban megijedt. – rázta a fejét Thinschmidt, amolyan „neheztelek rátok” pillantással.

A fiúk jópofa dolognak tartották,hogy csipesszel kiszedegetik a szöcskéket, és átrakják a löttybe úszkáló béka mellé, olyan indokkal,miszerint majd megeszi őket. Mi és a biológia.

-Az iskola házirendje újításokat tett a cigarettázás rendjéről is! Örülnék,ha ezt átolvasnátok!- vetett szúró pillantást az osztály füstölőgépeire. Akik meg a pad alatt röhögve összepacsiztak. Az osztályból Ábel, Leó,Lara, Gergő és Roland pöfékelnek. Valahogy mindig sikerül kijátszaniuk a szabályokat,amelyek a cigizésre vonatkoznak.

Mi lehet, hogy pancserek vagyunk,mert nem szívjuk egymás után a bagókat. Viszont én úgy gondolom,hogy az ember eleve is sokszor beteg,minek roncsolni még ezzel is magunkat?

Joel ezek után veszekedni kezdett Thinschmidt-tel,hogy a szabályzat nem tér ki a szerelemre. Ezek után a tanárnő rávágta,hogy azért, mert még egy csimpánz is feltudná fogni,hogy nem csókolgathatja a barátnőjét óra alatt. Erre Joel kikérte magának,hogy a tanárnő egy állathoz hasonlítja,a tanárnő meg kijelentette,hogy az állatok azok,akikre ahol éppen rájön, ott élnek nemi életet. Én nyitott szemmel aludtam,és hagytam,hogy Fior a derekamat átölelve rajtam aludjon. A csengő hangja a felszabadulásunkat jelezte.

A többiek,mintha a halál karmából menekülnének ( kis igazság van benne),úgy rohantak ki az ajtón. Fiorral összekarolva andalogtunk lefelé a lépcsőn,mikor észrevettem,hogy valaki bámul. Összeráncolt szemöldökkel fordultam a fiú felé. Új, ezt ránézésre tudtam. Vagy száznyolcvanöt centi, hófehér, rövid ujjú pólója alól kilátszódtak a bicepszei,szőkésbarna haja hátra volt simítva és zöldeskék szemeivel engem vizslatott továbbra is.

-Kit nézünk?- perdült meg a tengelye körül Fior,miközben minden irányból kerülgettek minket a diákok,mivel úgy döntöttem,hogy a lépcső tetején fogják a lábaim felmondani a szolgálatot.

-Ő ki?- mutattam a srácra fürkésző pillantásokkal. Fior végre befejezte a forgolódást, és az említett fiúra nézett, akihez odament a végzős osztályból Amanda,(Zsófi osztálytársa) és mesterkélt vigyorral a fején visszaterelte az osztályba.

-Végzős, asszem’ Zsófi osztálytársa. – turkált a táskájában,aztán egy original csomagos rágót húzott ki a legmélyéről,aztán felbontva, a szájába dobott kettőt.

Dobok egy SMS-t anyának,hogy Fiorral és Bakival leszek. Lesütött szemmel vigyorgok, mert válasznak egy mosolygós smiley érkezett. Fiorral ledobjuk náluk a cuccunkat,aztán megyünk is Bakihoz a Városligetbe. Egyébként Fior a Rózsadombon lakik, és a mamája minden nap eljön érte.

Kiélvezzük a nyár utolsó napjait, mert a tizedik nem lesz ám olyan könnyű,mint amilyennek tűnt júliusban. Bakival karöltve sétálgatok, és röhögve magyarázok Fiornak, aki rollerral akart jönni mindenképp,hogy ne menjen neki az embereknek. Odalépek az egyik árushoz, aki vattacukrot árul, és azonnal veszek egy áfonyásat. Az árus hátrébb lépett eggyel,mivel mögém látott,hogy Fior nagy sebességgel közeledik felénk, és sikerült magát úgy megállítania,hogy belefejelt a frissen vásárolt édességembe. Baki eközben nevetve fotózott minket. S miután Fiort megetettük rendesen vattacukorral, újra a rollerező gyerekek közé vetette magát. A különbség csupán annyi, hogy ő a tizenhetet tölti decemberben, a gyerekek meg maximum a hetet.

Tovább sétálgatva találtunk egy nagyjából árnyékban lévő padot,(elég nem, ha a lábai az árnyékban vannak, legalább a lábunk nem pirul meg) és azonnal lecsaptunk rá. Baki a szénsavas ásványvizével locsolta a hőségben a fejét, ami ebben a kánikulában öt perc alatt felforrt, én meg szórakozásképpen a nyelvemet mutogattam neki, ami „bekékült” az áfonyás vattacukortól. Miután már meg akartunk halni a melegben, és Fior sehol nem volt, felpattantunk és a keresésére indultunk. Én addig kiraktam Snapchat-re egy képet, azzal a felirattal,hogy: „Elveszett a Városligetben. Nem harap!” és hozzá Fior-ról egy fénykép. Mire megtaláltuk, Baki elátkozta mindennek a barátnőnket, én meg vagy öt üzenetet kaptam, hogy szívesen megtalálnák ezt a lányt..bah. A gördeszka pályán én szúrtam ki elsőre azt a nagy vörös hajzuhatagot, illetve ő volt az egyetlen, aki rollerral felmerészkedett a deszkások pályájára. Ordibálva integettünk neki, ideje lenne indulni, de ő csak kiabált, hogy még maradjunk. Szóval,nem tehettünk mást, Bakival letelepedtünk a deszkapálya szélére, és elhatároztuk, hogy odasülünk.

Amikor Emma (Fior anyukája) értünk jött, Baki és én alig álltunk a lábunkon, Fior meg még mindig vigyorogva nézelődött az ablakon. Két órát ücsörögtünk a perzselő napon, és egy idő után már Bakival egymáson fetrengtünk, mert beállt a hátunk a merev trónolástól.

Hazaérve a fejemet fogva álltam meg az ajtóban. A látvány,ami fogadott nem mindennapi. Elvis -aki alapjáraton kinti kutya- bent rohangált a kályha körül egy sárga papírral, gyanítom csekk volt. Utána anya rohant, sipítva közben nekem, hogy kapjam el azt a dögöt, utána Bálint, aki csak röhögött az egészen, de közben úgy tett, mintha segítene. Nevetve magamhoz hívtam a kutyámat, és visszajuttattam a becses tulajdonosnak a kissé nyálas, foglenyomatokkal tarkított számlát.

A lépcsőn feltrappolva suhantam be a szobámba, és az ágyamon mosolyogva elterültem, és tudomásul vettem, hogy tizedikes lettem. Miközben este a fogamat mostam, próbáltam minél tovább ébren maradni, hogy kifaggathassam Zsófit az új osztálytársukról, de tizenegy óránál tovább nem bírtam, és leragadt a szemem.